25.rész Szívdobbanás : Távolság

Daemon 

Talán csak egy álom volt, hogy az apám megkért, hogy legyek a társa. Ekkora baromságot. Miért pont én?? Mit fogok mondani Camillenek.
Ezt a félelmemet apám felé is kinyilatkoztattam. Csupán egy hónapig kell Svájcban maradnom amíg felépül. Ez is jobb, mint a semmi. Már csak el kell mondanom Camillenek. 

-Cami sajnos ez a helyzet. - bánatos hangja hallatán összeszorul a szívem.
-Amint lehet jössz ugye???
-Hát persze. Megígérem... - mosolyognom kell. -Veled minden rendben van??
-Na ná. Éppen a kádban vagyok. - na jó erre nem számítottam. Ha a kádban van akkor az azt jelenti, hogy...
-Meztelen vagy?? - bámulok a készülékre tátott szájjal.
-Aha. - ez egy olyan "Benne lennél egy kis hancurban bébi" "Aha" . Ez kiveri nálam a biztosítékot. Rohadt meleg lett hirtelen és szorít a ruhám.

-Beszéljünk másról. Oké??
-Ó. Bocsi pedig azt hittem a szex az egyik kedvenc témád. - innen hallom ahogy beharapja a száját.
-Az bizony, főleg ha veled kapcsolatos szerelmem. - vallom be.
-Te kis piszok. - kuncog a vonal másik végén.
-Lenne kedved egy kis.... hm ..... telefon szexhez....
-Hát.... - mennyire lehet betépve, hogy belemegy??
-Jól hallottam?? - akadok ki.
-Igen. Most, hogy egy teljes hónapig távol leszel, muszáj lesz kitalálnunk valamit nem??
-Mondtam már, hogy mennyire imádlak??? - az arcomról nem lehet levakarni a mosolyt.

-Mr. Agenta a bizottság már várja. - szól a titkárnőm Elizabeth. Elég nagy ribanc. A dekoltázsa a köldöke alá lóg és majdnem összeér a szoknyájával, amennyiben ezt lehet szoknyának nevezni. Hajt rám, efelől semmi kétségem nincsen. De nekem nem kell, mert van egy csodálatos barátnőm akit imádok.
-Mennem kell, mert várnak a tárgyalóban. Amint tudlak hívlak és visszatérünk erre.
-Várlak. - kuncog bele a telefonba.
-Szia.
-Sziaaa.

Camille

Remélem menni fog ez az egy hónap. Már most nagyon hiányzik, de kifogom bírni. Időközben kihűlt a vizem, ideje kiszállni. Szétáztam.

Felemelkedek és magamra csavarom az egyik törülközőt. Kilépek, de megcsúszok és seggre esek. Elkap a fejfájás, és tuti befog lilulni a seggem. Lassan felkapaszkodok, megdörzsölöm a fenekem, de ez nem javít a helyzeten.
-Jól vagy Cam?? - hallom Alex hangját az ajtó másik oldaláról.
-Igen Alex. Csak elcsúsztam. De jól vagyok.
-Biztos?? - hallom a hangján, hogy aggódik.
-Persze.
-Hát oké. Elkezdtem a vacsorát, de segítségre szorulok. - felnevetek.
-Azonnal megyek. - belenézek a tükörbe, nem nézek ki valami jól. Eléggé sápadt az arcom, de majd a reggeli segít.  Remélem.

Daemon

Ez a tárgyalás borzasztó unalmas volt. Már értem apám miért ilyen komor amikor hazajön. Már három napja vagyok ebben a cégben, de még mindig nem értem, hogy pontosan mi folyik itt. Adtam pár hasznos tippet a fejlesztőknek, de a fejesekkel valahogy nem jövök ki. Mindegyik olyan, mintha cipőpasztába haraptak volna.
Fáradtan térek vissza az irodámba, még három tárgyalás vár rám a mai nap folyamán, utána meglátogatom apámat és beszámolok neki a fejleményekről. De most, hogy van egy fél órám, az a terv, hogy ledőlök az irodámban álló kanapéra.
Benyitok és nagyon durva látvány tárul elém. Konkrétan Elizabeth hátsója, amint szépen hason fekve terül el a kanapémon.
-Te mi a szart csinálsz?? - meredek rá.
-Gondoltam egy kis biztatásra van szükséged. - felül és rám kacsint.
A dekoltázsa eléggé látványosan ki villan.
-Nem akarok tőled semmit. - fonom karba a kezem, remélem ebből érteni fog. De ehelyett feláll és mellém lép. A mutató úját kacérkodva végighúzza a nyakamon.
-Ennyivel nem úszod meg. - kiráz a hideg, de nem a jó értelemben.
-Nincs valami elintézni valód??? - kérdezem, szeretném minél messzebb tudni őt magamtól.
Nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Talán túl nagy kérés lenne egy új titkárnő.

Camille     

Nem rég beszéltem Daemonnel, azt mondta minden oké, de zavart volt a hangja. Már másfél hete annak, hogy láttam. Egyre jobban hiányzik. Alexxel egyre jobban kijövünk. Megint kavarog a gyomrom. A szédülés is vissza vissza tér, de már jobb.
Talán a közelgő menstruációm az oka. Fáj a mellem is, szóval tuti.
-Cam ???
-Jól vagyok Alex. Tényleg. - nem tűnhetek túl meggyőzőnek, mert felhúzza a szemöldökét. 
-Nekem elmondhatod Cam. De végül is a te dolgod, csak szeretném, hogy tudd itt vagyok ha szülséged van valakire. Tudom, hogy nem vagyok Daemon, de hé nézek ki olyan jól, mint az a seggfej. - rámkacsint. Tisztában vagyok vele, hogy próbál felvidítani és működik is a dolog.

- Olyan, mintha az öcsém lennél. - ismerem be, de nagy veszély fenyeget, hogy elsírom magam az emlékek miatt.
- Na, azért ne legyünk ennyire nyálasak!! De azért jól esett. Mindig is vágytam egy nővérre.
- Na ez kezd túl szentimentális lenne nem ??
- De. - bólint és kedvesen elmosolyodik. A mosolya rettentően hasonlít Daemonére és ettől csak mégjobban hiányzik a barátom.
- Hány éves volt?? - kérdezi Alex óvatosan.
- Hmm?? - ennyire elbambultam.
- A testvéred. - kérdőn méreget és várja, hogy megfutamodok-e a válasz elől.
- Tíz. Nagyon fiatal volt. - kicsurdul egy könnycsepp a szememből.
- Bakker. - csóválja meg a fejét.
- Így is lehet mondani. Rettentően hiányzik. Nem jöttünk ki mindig olyan jól, de attól még a testvérem volt. Meg hát, szeretem.

- Ezek a testvér storyk igen különösek tudnak lenni. - mosolyodik el halványan.
-Ebben mind a ketten egyetértünk. Azt hiszem. - rázom meg a fejem lemondóan.
- Az tuti. Na, de lássunk neki a kajának, mert rettentően éhes vagyok.
- Igazad van. Felpattanok, de csupán utólag jövök rá, hogy ez rossz ötlet volt, a vérnyomásom az egekbeszökik. Elveszítem a tisztán látásom, ugyan úgy ahogy a padlót is a lábam alól. Zuhanok, mint egy krumplis zsák.
Csak egy kétségbeesett kiálltást hallok elhalni a távolból.
-Istenem, Cami!!!!!!  - egy puffanás aztán pedig síri csend. 

***

Valami puhán fekszem. Meleg van, de kellemesen, nem folyik rólam a víz. A karom viszont zsibad. Óvatosan, mintha tartanék a napfény erős,szemet kiégetős sugaraitól kinyitom a szemem. A szobámban vagyok. Pozitívum, nem haltam meg.
Megpróbálok felülni, három sikeres kísérlet után függőlegesbe kerülök legalább annyira, hogy lássam a szoba végében gubbasztó Alexet.
- Mi történt?? - kérdezem.
- Elájultál, alig bírtalak elkapni. - lesujtottan beszélt. - Mi folyik itt Camille?

-Nem tudom. Tényleg. - jelentem ki. Ez a teljes igazság. - Néhány napja bénább vagyok még a szokottnál is. Folyton elesek, szédülök na meg émelyeg a gyomrom. Most pedig már az ájulást is hozzá írhatom a listámhoz. - dörzsölgetem meg a karomat.
- Lehet, hogy beteg vagy. - javasolja.
- Lehet, de lázam nincs és a fejem sem fáj.
- Azért elkéne menned dokihoz. Ez nem játék!
- De semmi bajom Alex.
- A semmitől nem szoktak elájulni az emberek Cami. Kérlek had vigyelek el dokihoz. Ha áment mond rá akkor többet nem piszkállak. - teszi a szivére a kezét.
- Jó. Akkor mennyjünk, mert úgy sem fogsz békén hagyni.
- De nem ám. Azért van bennünk valami közös Daemonnel.
- Nem nevezted seggfejnek.
- Néha az én figyelmem is lankadhat. Nem de?? - mosolyog rám.
- Ez igaz.
- De azért ne mond el neki.
- Megörzöm a titkod. - kacsintok. Majd felkapom az egyik pulcsit a fogasról és indulunk is az ajtó felé.

Tudom, hogy nem vagyok beteg. Ekkor viszont rám tör a hányinger. Mi a fene lehet velem ??

24.rész Szívdobbanás : Tettek és következmények

Daemon

Ingeket dobálok be egy bőrönd be, meghatározatlan sorrendben. Nem szívesen vallom be még magamnak sem , de aggódom apámért. Bármennyire is ellene voltam és hibáztattam azért ,hogy elhagyott minket, az utóbbi időben próbált apaként viselkedni. Nem mondom azt ,hogy sikerült is neki, de legalább próbálta.

A múltkori Rebecca féle vacsora eléggé félre sikerült. Szarul esett ,hogy azt a némbert védte és nem engem.
De az elmúlt időszakért hálával tartozom neki. Bár a pénzen kívül nem sok mindent kaptam tőle.
-Hogy vagy ?? -hallom Cami hangját a hátam mögül. Megfordulok és tényleg ott áll a küszöbön, karba font kézzel és szánakozó arccal.
-Meg vagyok. -vonok vállat.
-Daemon ennél azért jobban ismerlek.
-Nem tudom mit mondjak Cami. Sokk-ként ért Rebecca hívása. Erősen gondolkoztam rajta ,hogy el sem megyek. Mivel apám sem ért rá amikor valami idióta miatt kórházba kerültem.

-Viszont csomagolsz. Ebből pedig arra tudok következtetni ,hogy elutazol.
-Nem leszek olyan, mint ő. Inkább magamnak ,mintsem neki akarok ezzel bizonyítani.
Közelebb lép, egészen hozzám simul. Karjait a nyakam köré csúsztatja és magához ölel. Ebben nincs semmi erotikus csupán egy baráti ölelésnek nevezném. Viszont rettentően jól esik ez a gesztus.

-Nagyon vigyázz magadra. -megszorítom egy kicsit.
-Vigyázok, de csak ha te is. -aprót bólint.
-Siess haza. -végig simít az arcomon, hallom ,hogy szipog. Nedvesség csillog a szeme alatt.
Nagyot sóhajtok, utána akarok menni, de nem teszem. Tudom ,hogy az iskola miatt nem jönne velem. Meg hát nem lesz egyedül hiszen itt van Alex.
Nem lehet probléma azon kívül ,hogy hiányozni fog. 

Két óra múlva 

Egy kényelmes repülőgépen ülök úton Svájc felé. Bánt ,hogy Camit otthon kellett hagynom, de megfogadtam ,hogy amint tudok ismét otthon leszek. Nehezebb volt eljönnöm ,mint gondoltam volna.
Remélem minden rendben lesz külhonban és hamar hazarepülhetek. 

Egy baromi hosszú repülőút múlva 

Elzsibbadt a seggem, hiába a bőrülés meg a sok cicoma. Semmit sem ért.
De most már legalább a kórházban vagyok. A kis szőke nővérke felküldött az emeletre, ahol meg is találtam az apámat. Mondjuk nem volt nehéz ugyanis az ajtó előtt Rebecca ült és SMS-ezett persze tökéletes külsővel. Le sem tagadhatná ,hogy apám miatt aggódik. Az apám ennél jobbat érdemelne, talán ezért vagyok most itt.

-Daemon!? -néz fel rám Rebecca, arcán teljes döbbenettel. - Eljöttél.
-Nem miattad. - nézek rá neheztelőn.
-Értem.
-Hogy van?
-Még nem tért magához. Az orvosok szerint belsővérzése van. Elesett és beverte a fejét.
-Istenem.
-Valószínűleg maradandó károsodást szenvedett. -rázza meg a fejét. 
-Mr. Agenta? -egy idős, őszeshajú úr szólít meg. Végre egy szakember.
-Én vagyok.

-Az édes apja állapota már nem romlik. Fel fog épülni. Pontos diagnózis majd csak
akkor tudok mondani amikor magához tér. 

-A napokban erre van kilátás?? -kérdezem félreérthetetlen reménnyel a hangomban. 

-Reméljük a legjobbakat. - bólint a férfi és halványan elmosolyodik. -Ne aggódjon uram. Az apja rendben lesz. 

-Köszönöm Doktor. - kedvesen és némi együttérzéssel megveregeti a vállam mielőtt kimegy. Az együttérzés ezek szerint még mindig jelen van ebben a förtelmes világban. Jó tudni. 

-Rebecca magunkra hagynál minket apámmal. - kérem ,de nem nézek rá. 

-Ahogy akarod. - szinte látom magam előtt ahogy megvonja a selyembe bújtatott vállát majd csípőriszálás közepette távozik.

Most, hogy majdnem egyedül maradtam, nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Körbesétálok a kórházi ágy mellett. Találok egy sima, támla nélküli széket, nem tűnik túl stabilnak, de ha hanyatt esés közben szétreped a fejem legalább a megfelelő helyen vagyok ahhoz, hogy összestoppoljanak. Na jó ez egy picit morbid volt, belátom. 

Nem tudom ilyenkor mit szoktak tenni az emberek, ha látogatásuk tárgya nincs az eszméleténél. Valami zavaros tévé műsorból az rémlik, hogy beszélni szoktak az ágyban fekvőhöz, aki emiatt csak úgy magához tér. Annyira logikus. 

De jobb dolgom nincs és ötletem sem úgyhogy : 

-Szóval itt vagyok apa. Gőzöm sincs, hogy mit mondhatnék. Elég sokat utaztam azért, hogy megkérdezzem tőled, hogy hogy vagy. Úgyhogy lehetne szó róla, hogy beszéljünk??? 

Persze nem történt semmi. Ő továbbra is mélyen alszik. Valószínűleg ki kellene inkább akadnom, hogy nem ébred fel, vagy pityeregni miközben a kezét szorongatom, de a doki azt mondta, hogy rendben lesz. Nagyot sóhajtok.

-Tudom, hogy hallasz. Sajnálom amiért tönkre tettem a vacsorát.Nem igyekeztem eléggé, hogy megértsem a feleséged és persze téged. Tudom, hogy igyekeztél, de nem voltam vevő rá. Bocsáss meg. - bármilyen durván hangzik is, ezt mind komolyan gondolom. 

-Te bocsáss meg nekem fiam..... - csupán ekkor tűnik fel ,hogy apám szeme nyitva van, bár éppen hogy csak.  

-Apám...... - elakad a lélegzetem. Ez a tévés baromság tényleg bevált. Egy rekedt, halk kuncogást hallok. Sosem hallottam még őt nevetni.

-Sosem hívtál még apának.... De jobban esik, mint valaha sejteni mertem. A lelkiismeretem gyötör mióta elhagytalak téged. Egy nap mikor már nem bírtam tovább visszamentem. Beszélni akartam anyáddal rólad. Akkor jöttem rá, hogy az életed része akarok lenni, de már késő volt. Amikor beállítottam anyád új pasia elhajtott, anyád pedig nem próbált tenni ez ellen. Még háromszor visszamentem, de csupán a harmadik alkalommal láttam meg, hogy anyád miért áll ki amellett a barom mellett. Mert várandós volt tőle.

-Aztán az a szemét kicsinálta. - ökölbe szorult a kezem, de aztán megéreztem rajta apám kezét. 

-Tudom. Erre is későn jöttem rá. Ez az én keresztem. 

-Mi történt?? - kérdezem, elhúzom a kezem és az ölemben összekulcsolom. 

-Hosszú történet. 

-Én nagyon ráérek. -fonom karba a kezem. 

-De előtte kérnem kell valamit. - a tekintetéből azt szűröm le, hogy nem arra fog kérni, hogy hozzak neki egy pohár vizet. 

-Hallgatlak. - nézek rá óvatosan. 

-Legyél a társam. Már nem bízom senkiben. 

-Na vár egy kicsit. Arra kérsz, hogy dolgozzak neked??? 

-Igen. Szükségem van valakire, akiben bízhatok, különben vége a cégnek. 

-Várom a történetet. 

Három nappal korábban    

Matthew

Tuti, hogy ide tettem azt a nyamvadt könyvelést. Itt kell lennie valahol egy mappában. Pontosan azért raktam valami biztos helyre, nehogy Rebecca megtalálja és eltüntesse. A kimutatás azt bizonyította, hogy a feleségem, a nő akit ismerek és szeretek képes meglopni engem és a cégemet több millióval. 

Kellett nekem felvenni. 

-Drágám itt vagy?? - megint azt a mézes mázas hangot használja, mint amikor akar valamit. Nekidőlök az íróasztalomnak és várom az álszent nőszemélyt. Aki be is masírozik. 

-Mit akarsz?? - próbálom félvállról venni a dolgot amit éppen az imént tudtam meg. 

-Jajj szívem, láttam egy gyönyörű fehérneműt az egyik magazinban és arra gondoltam, hogy mivel közeleg a szülinapom.... 

-Ezt be se fejezd. Nem érdemled meg. 

-Várj..... Miért??? -az arcára kiülő meglepetés örömmel tölt el. 

-Átnéztem a könyvelést Szívem, elég sok hiányzik a számláról nem gondolod?? 

-Szerintem azzal a könyveléssel minden rendben van. - most meg felvette a duzzogó feleség szerepet. Kezd nagyon az idegeimre menni vele. Egyre csak Daemon korábbi szavai járnak a fejemben:

Hogy kezdhettél ki egy ilyen álnok perszónával. Nem veszed észre, hogy úgy ver át ahogy tud. Nem lepne meg ha csak a pénzedre menne. 

A fiamnak igaza volt. Brutális hibát követtem el. 

-Végeztem veled Rebecca. Elakarok válni. - szikla szilárdnak kell lennem, nem fog meghatni. 

-Ezt nem mondhatod komolyan!! - sikítozni kezd. 

-De nagyon is komolyan gondoltam. Nincs szükségem egy pénzéhes libára. - lehet, hogy ebben az őszinte megnyilvánulásban szerepet játszott az is, hogy legurult egy két feles. De, attól még igaz. 

-Ki beszélte tele a fejed??? Hm?? Az a semmirekellő fiad??? 

-Ne merj a fiamról így beszélni!!! 

-A múltkor még engem védtél!! Mi történt veled?? Megártott az alkohol?? 

-Na figyelj, a lányunkat továbbra is támogatni fogom, mert ez apai kötelességem, de veled nem vagyok hajlandó tovább egy fedél alatt élni. Tudtam, hogy fűvel fával megcsaltál, de szemet hunytam fölötte. De undorodom tőled. Ezért nem értem hozzád már évek óta. Miattad hagytam el az egyetlen fiamat. 

Könny csordul a szeméből, szipogni kezd. 

-Már nincs miért sírnod Rebecca. Már régen nincs. - felemeli a kezét, hogy pofon vágjon, de elkapom és megállítom. 

- Ezzel nem mész semmire. A cégben mostantól a fiam a jobb kezem. Ki vagy rúgva. - ekkor hirtelen balra mozdul és felkap egy vázát. Nem sikerül félbeszakítanom a mozdulatot. Érzem ahogy a kemény tárgy a fejemnek csapódik. A fájdalom miatt csillagokat látok, majd elsötétül a világ és csak annyit érzek, hogy zuhanok.

23.rész Szívdobbanás : Felcsavart hangulat

Daemon 

Camille éppen egy hatalmas csoki tortával sétál be a nappaliba. Egy jó kis baráti összejövetelt hoztunk össze a Kölyöknek, meghívtuk Aaront, Amarát, Alicet. Hogy lehet ennyi A-betűs barátunk?? Na mindegy.  

Majd felhangzik a boldog szülinapot című dal. Mindenki énekel miközben körbeálljuk az ünnepeltet. Camille átadja neki a tortát. Testvérem meghatódva nézi ezt az egyszerű, kedves gesztust. Én pedig jó testvér módjára hátba veregetem. 

-Nyugi öcskös, el ne bőgd magad. 

-Seggfej. -néz rám. 

-Én is szeretlek. -kacsintok rá. -Na fújt el azt a tortát, mert remekül néz ki és viszketnek az ízlelő bimbóim. 

-A gyertyára gondoltál?? -kérdez vissza pimasz vigyorral az arcán. 

-A lényeg ,hogy ehessek belőle. -villantom ki tökéletes mosolyomat. 

Alex elfújja a gyertyát, mindenki tapsol. 

-Köszönöm szépen mindenkinek ,hogy velem ünneplitek a szülinapomat. Az utolsó szülinapomat nyolc évesen ünnepeltem utoljára. És örülök ,hogy a tizennyolcadikon mellettem vagytok. Van itthon valami pia Daemon??

-Szerinted pia nélkül fogod illetve fogjuk ünnepelni a szülinapodat??? 

-Akkor igyunk. 

-Előbb viszont szeretném átadni az ajándékomat. -szólok közbe. Mindenki elhallgat és rám emelik a tekintetüket. -Csak egy perc türelmet kérek. 

Elfutok a folyosó végére és előhúzom a gondosan becsomagolt gitárt. Majd megpróbálom a hátam mögé rejteni az ajándékot. A nappaliban feszült csend fogad. 

-Mi van ??? -értetlenkedek. 

-Megleptél vele ,hogy tudod a szülinapomat. 

-Ennyi. Nem kapsz ajándékot. -rázom meg a fejem és fapofát öltök. 

-Csak vicceltem. -nevet Alex. 

-Hát akkor boldog szülinapot Kölyök!! -ezzel a kezébe nyomom a meglepetést. 

-Kösz Daemon. -hatódik meg. 

Bontogatni kezdi a csomagolást, majd kezébe veszi a gitárt és kérdőn néz rám. 

-De nem is tudok annyira gitározni. 

-Majd megtanulsz. Szerintem tehetséges vagy, és egy nap igazán jó gitáros lehet belőled. 

-Nem tudom mit mondjak. -néz rám. 

-A Seggfej is megteszi. -vigyorgok rá. Örülök ,hogy tetszik neki az ajándékom.  

Másnap reggel

Arra ébredek ,hogy valami nyomja a seggem. Tapogatózok egy kicsit és rájövök ,hogy a lépcsőn aludtam. Megint. 

A fejem pedig felakar robbani, de nem csupán a másnaposságtól, hanem azért is mert fejjel lefele fekszem a fokokon. Na szép. 

Kinyitom a szemem és amit először megpillantok az egy talp. Hát ez egyre csodásabb. 

Kérlek istenem legalább alsógatya legyen rajtam, mantrázom. Végig tapogatom magam és boldogan fedezem fel ,hogy az éjszaka folyamán egyik testrészemen sem esett csorba. 

Majd megmozdul a másik teste mellettem. Aaron az. Sejthettem volna. 

-Haver mi történt?? -kérdezi rekedtes hangon. 

-Elfajult a buli. Asszem. -dörzsölöm meg a szemem. 

-Bakker. Miért vagyunk a lépcsőn?? 

-Komalyan azt hiszed ,hogy tudom ?? -kérdezem eréjesebben. 

Feltápászkodok, muszály eljutnom a fürdöbe. Hiába látok homályosan mégis feltűnik ,hogy hiányzik az alsó gatyám. Szent szar. Mi a retket csináltam múlt éjjel. Azonnal meg kell találnom Camillet. 

Felbaktatok a szobájába és ott találom az ágyon, lepedőbe csavarva. A homlokomhoz kapom a kezem, vajon történt valami az éjjel?? 

Leülök az ágyra és kisimítom a haját a szeméből. 

-Kicsim?? -szólongatom óvatosan. 

-Hmm?? -kérdezi ,de nem 

-Emlékszel valamire a tegnap estéből?? - gondolom felfogta a hangomban rejlő kétségbe esést, mert szinte felpattant. 

-Hogy érted?? -néz rám fáradtan. 

-Történt köztünk valami?? -kérdezem talán kétségbeesettebben hangzik mint szeretném. 

-Igen. -Camille elpirul. -Teljesen bevoltál gerlyedve és én pedig... 

-Nem ellenkeztél. - fejezem be a mondatát. 

-Hát nem.....nagyon meggyőző tudsz lenni. - erre mégjobban elvörösödik. 

-Védekeztünk?? 

-Szedek tablettát szóval szerintem minden oké. -mosolyog rám. Hangosan fújom ki a levegőt. Nem tudom készen állnék e az apaságra szóval ,nem szabad ennyit innom. Könnyen eltudom veszíteni a fejem Cami mellett.  

-Jól van picim. -hagylak pihenni. 

-Nem bújsz ide mellém?? - hívogat. 

-Csábító ajánlat, de előtte megkeresem Alexet. 

-Hát jó. -hallom a hangján a szomorúságot. Nem szeretem amikor ilyen. Vissza lépek és odahajolok hozzá. Ajkaimat az övére tapasztom és szenvedélyesen megcsókolom. 

Hihetetlen sebességgel kerít hatalmába a vágy, de még mindig nem vagyok teljesen jól. 

A szédülés miatt tudok csak leállni. Esküszöm. 

-Ravasz vagy. -kacsintok a szerelmemre. 

-Muszály annak lennem. -ravasz mosoly ül ki az arcára és mindjárt elolvadok tőle. 

-Mennem kell. -ezzel kifordulok a szobából és becsukom az ajtót. 

Egyenesen Alex szobája felé veszem az irányt. Éppen bekopognék amikor meghallom a gitár szót. Az öklöm megáll a levegőben és csak hallgatom az akkordokat. 

Majd Alex énekhangját. A döbbenettől szóhoz sem jutok. 

-Kölyök!??!?? -rontok be a szobába. Alexet az ágyon találom török ülésben amint éppen pengeti a gitárját és dúdol. 

-Nem mondtad ,hogy ilyen jól énekelsz. -bámulok tátott szájjal rá. 

-Nem kérdezted. -vonja meg a vállát lazán. -Nekem is kell valami amiben jó lehetek. 

-Tehetséges vagy. Egy nap még sokra viheted. 

-Lehet. -néz rám és átveti a karjait a gitáron. 

-Sosem tévedek. Kivéve amikor még is. -mosolygok rá. 

-A nagyképűség élő példája. -nevet rám a Kölyök. 

-Ez hízelgő. 

Éppen valami durvább visszavágáson töröm a fejem amikor megcsörren a telefon. A képernyőn egy ismeretlen szám villog. 

-Hallo. 

-Daemon. Én vagyok. -szól egy zaklatott női hang. 

-Rebecca?? -kérdezem meglepődve, ő lenne az utolsó ember akire számítottam volna. 

-Baj történt. Apád rosszul lett. Kórházban van. Nem biztos ,hogy túl éli. 

Szinte hallottam ahogy megroppan a telefon a kezemben.

   

22.rész Szívdobbanás : Újra otthon

Két héttel később

Daemon

-Szia Asszony hazajöttem. -ledobom a kabátomat a konyhai szék támlájára. Cami éppen a konyhapultnál áll és valami ínycsiklandó ételt keverget egy lábasban.
-Nagyon vicces vagy. - hallom ,hogy nevet, de nem néz hátra. Odasétálok és átölelem a derekát. Belecsókolok a nyakába, mire felkuncog.
-Ne csináld. A végén még odaégetem.
-Ugyan, az az én specialitásom. -magam felé fordítom.

-Alex!!!! -kiabál ki Camille a nappaliba, de nem érkezik válasz.
-A gyereket beszippantotta a technika?? -kérdezem.
-Megeshet. Mentsd meg. -néz rám kérlelőn.
-Mit kapok cserébe?? -a testemet teljesen az övéhez préselem és boldogan nyugtázom, hogy elakad a lélegzete. A szemében látom ,hogy benne lenne a játékban. Az ajkát az enyémre tapasztja és megszívja egy kicsit.
Felsóhajtok. Vajon meglepődne ha felpakolnám az asztalra??
-Ennyit most, a másik felét ha elvégezted a feladatod. -az államban lévő kis izom rángani kezd.
-Ahogy kívánod úrnőm. -meghajolok és kihátrálok a konyhából.

-Szia Kölyök.
-Csá. -köszön vissza Alex. Éppen a szőnyegen ül és eszeveszettül nyomkodja a PS-t.
-Semmi seggfej?? -lepődök meg.
-Seggfej. -pillant fel rám. Ledobom magam a kanapéra és kényelmesen elhelyezkedek.
-Látod. Tudtam én ,hogy valami hiányzik. - Alex forgatja a szemét, de mosolyog. Nem volt olyan rossz Svájcban ,de már hiányzott az otthoni légkör. Alex jól érezte magát elmondása szerint ,leszámítva azt a kis vacsorai incidenst ami engem is kiborított.
Az nap éjjel közelebb kerültem Alexhez és már bátran nevezhetem a testvéremnek és Camille bizalmát is sikerült elnyernem.

-Mivel játszol?? -kérdezem előre hajolva.
-HotWheels. Van kedved beszállni ??
-Na ná.

Camille 

A Carbonarás tésztát tányérokra pakolom. Szerintem tökéletes lett, de ha nem lenne azt sem vallanám be.
-Srácok készen van a kaja!!! -kiabálok ki a konyhából.
Semmi válasz.
-Srácok!!!! -próbálom meg még egyszer.
Semmi
Valami rosszat sejtek, szóval elindulok a nappaliba. Már éppen megint kiabálnék amikor elém tárul a látvány, hogy Daemon a földön ül Alex mellett törökülésben és vadul nyomkodják a Control R-t. Az arckifejezésük arról árulkodik ,hogy a játék megdelejezte őket.
Megköszörülöm a torkomat, de semmi reakció.
-Igen ?? -kérdezi Daemon.
-Kész a kaja.
-Aha. -bólogat Daemon és néz rám

Várok egy kicsit. Hát jó akkor eszek egyedül. Visszaszambázok a konyhába és felkapom a tányéromat.
Reszelek rá sajtot, majd visszatérek a fiúkhoz. Lehuppanok a kanapéra és enni kezdek.
-Kész a kaja?? -kérdezi Alex amikor megérzi a tészta illatát.
-Miért nem szóltál?? -kérdezi Daemon. Most legszívesebben felrúgnám mind a kettejüket.
-Mondtam. -mondom határozott hangon.
-Mikor?? -Daemon összehúzza a szemöldökét.
-Valamikor két verseny között. -bekapok egy újabb falat tésztát.

A két srác összenéz és szinte egyszerre szólalnak meg.
-Ne haragudj... -tipikus Agenta bociszemmel néznek rám.
-Ne nézzetek így rám. -vonom meg a vállam.
-Bocsi kicsim, de hát tudod milyenek a pasik amikor a technikáról van szó..... -felül mellém a kanapéra és átölel.
Mit mondhatnék nem tudok ellenállni annak amikor így néz rám. Belecsókol a nyakamba, a gyengéd érintéstől megborzongok. Megmarkolja a nyakamat én pedig átölelem.
-Jaj ne már!! Éhes vagyok, ne vegyétek el az étvágyamat!!

-Úgy csinálsz mintha még sosem láttál volna ilyet. -veti oda Daemon. Majd megint megcsókolja a nyakamat.
-Találtok két tányér tésztát a konyhában. -mondom kicsit elfúló hangon.
-Köszi édes. -ezzel kimegy a konyhába.
-Alexét is hozd be. -szólok utána.

-Örülök ,hogy minden rendben van köztetek.
-Én is. Köszönöm ,hogy elmondtad az igazat akkor.
-Mardosott a bűntudat.
-És Virginiával mi a helyzet??? -kérdezem terelőtéma gyanánt. Na jó ,azért egy minimális kíváncsiság volt bennem.
-Semmi. Nem az én esetem. Nem bukom a ribancokra, csak ha szexről van szó.
-Ebben reménykedtem. És mi az eseted?? -nem vagyok benne biztos ,hogy válaszolni fog erre a kérdésre. Mondjuk nem hibáztatnám érte ha nem tenné.
-Egy olyan lány aki merész, nem fél visszaszólni és kitűnik a tömegből. Legyen jó fej és kedves, de ugyanakkor megközelíthetetlen. Na és persze bevállalós, csak egyáltalán nem vagyok biztos benne ,hogy létezik ilyen lány.   

-Létezik, és egy nap meg is találod. Talán pont akkor amikor nem is számítasz rá.
-Ha te mondod. -von vállat és ismét felhúz maga köré egy pajzsot. Nagyszerű srác csak egy kis támogatásra van szüksége. Remek ember lesz belőle.

Miután befejeztük a vacsorát neki láttam a mosogatásnak. A nappaliban zene csendül fel és meghallom a Gitár Hero hangjait. Ez jó mulatságnak ígérkezik.

Három nappal később

-Meg vetted már az ajándékot?? -kérdezem páromnak szegezve a kérdést a pláza előtt.
-Éppen ma akartam beiktatni a vásárlást. -kamuzik Daemon.
-Rettentően jól hazudsz. -bólogatok, annak jeléül ,hogy nem veszem be a szövegét.
-És ötleted van már????
-Hát persze.
-És mi??
-Nos ........ő.....
-Tehát gőzöd sincs. - mondom ki a nyilván valót.

-Jól van, kitalálok valamit. -mondja és látom, hogy már töri is a fejét.
-Oké. Beugrok veszek valamit vacsira. Itt találkozunk???
-Igen. Mennyi időm van ??
-Fél óra?? Elég lesz??
-Persze.

Daemon

 Miért kell egy plázának ekkorának lennie?? Már negyedszerre megyek el egy ruha bolt mellett. Vagy több van belőle ebben az átkozott komplexumban ??
Na mindegy. Találnom kell valamit Alexnek. Már éppen valami tusfürdő reklám ugrik be, de ekkor egy ki nyomást érzek a sípcsontomon. Lepillantok és egy kék szempár néz velem szembe. Ehhez a gyermeki tekintethez göndör szőke fürtök és kis kék kapucnis pulcsi tartozik. A mosolya pedig olyan  ártatlan.
A kis fiú úgy néz rám ,mintha még sosem látott volna fehér embert. Körülnézek, de nem látok senkit a környéken.
-Szia kisember. Hát te?? Hol a mamád?? -kérdezem óvatosan.
-Mama?? -alig lehet több három évesnél most már biztos.
-Igen, mama. -kis kezét a szájához emeli mintha gondolkodna, megfordul és körül néz.
-Eltűnt. -gügyög. Könnyek szöknek a szemébe.

-Semmi baj. Megkeressük rendben?? -megfogom a kicsi kezét. Találnom kell egy biztonsági őrt.
-És ,hogy hívnak pöttöm?? -felnéz rám és elmosolyodik.
-Max.
-Nos Max , az én nevem Daemon.
-Daemon.
-Bizony. Nem emlékszel melyik boltban láttad utoljára a mamádat??
-Zene. -összecsukja piciny száját és sejtelmesen néz rám. Zene, hol találhatunk zenét egy plázában?? Talán egy hangszer bolt.
-Voltak ott gitárok meg ilyesmik???
Erősen bólogat és húzni kezd a folyosón. Majd kilyukadunk és hangszerüzletnél. Kézen fogva sétálunk be.
-Max?? -kérdezi egy nő megkönnyebbülve.
-Marie!!! -csapkodja össze a kis kezeit és a nőhöz fut.
-Mamád égen földön keres te kis rosszcsont.
-Huppsz. -nevet az apróság.

-Köszönöm ,hogy visszahozta. -szól hozzám Marie.
-Ugyan semmiség. Örülök ,hogy megismerhettelek kisöreg. -már indulnék amikor a kiskölyök megszólal.
-Én segít valamiben?? -nem tudom tudna e segíteni, de nem akarom elvenni a lelkesedését.
-A testvéremnek keresek  szülinapi ajándékot. Van ötleted??
Bólogat és megint a pofijához emeli a kezecskéit.
-Gyere. -megfogja a kezemet és húzni kezd a sorok között. Majd rámutat egy gitárra.
-Azt.
Közelebb lépek a hangszerhez és jobban megnézem. Alex tett rá említést ,hogy régen nagyon szeretett volna megtanulni gitározni. Ez remek ötlet.

-Köszönöm pajti. -felemelem a kiskölyköt és magamhoz ölelem. -Megveszem.
-Rendben uram. -bólint Marie.
Ez egész jól alakul, lett egy új barátom és találtam egy tökéletes ajándékot a testvéremnek.